Vavyan Fable - akkoriban még Molnár Éva -  tizenegy éves korában kezdett el regényeket írni. Addigra már végzett a gyermekkönyvtárral és mivel a felnőttbe még nem volt jogosult beiratkozni, falni kezdte az otthoni könyveket. Ez utóbbiak két sorban szorongtak a polcon, elöl a Lenin összes meg hasonlók, hátul Chandler, Rejtő, Berkesi, Szilvási, Moravia, Zola... Ja nem, elnézést, Moravia a spájzban volt eldugva.
Első próbálkozásai indiános kalandregények voltak, saját bevallása szerint "A legelső valami lóversenyes krimi volt, de nem tudnék rá jobban visszaemlékezni, és aztán jöttek az indián regények - Karl May, Cooper hatására, meg aztán ott voltak az indián filmek Gojko Mitic-csel, jaaaj . . . !

Miután ápolónőként kezdett dolgozni, sajnos nem igazán volt ideje, energiája írni. Amikor azonban vesemedence-gyulladást kapott és három hétre ágyba parancsolták, megírta A pokol is elnyeli című könyvének első, kézzel írott változatát. Még tizenhét éves korában, az Országos Diáknapok elnevezésű rendezvényen országos harmadik díjat nyert egyik novellájával és ennek örömére saját írógépet kapott a nagypapájától. A pokol is elnyeli első, füzetkés változatát ezzel gépelte be, majd csiszolni, alakítgatni kezdte. Maga sem emlékszik már, hányadik változatból született meg végül a regény.
Az írónő második vagy harmadik regénye - maga sem emlékszik már pontosan - megjelenése után döntött úgy: véglegesen felhagy az egészségügyi pályával. Nagyon sokáig hiányolta a kórházi légkört, álmaiban az makacsul, rendszeresen visszatért. Mai napság a Vészhelyzet című sorozat rituális nézésével vigasztalja magát.