Érdekességek Leslie L. Lawrence életéből

 „Igazából a könyv írja önmagát. Ez olyan dolog, mint amikor egy csontvázat elképzel az ember, és aztán szép lassan felkerülnek rá az inak, az izmok, majd a hús és a bőr.”
                                Lőrincz L. László

Az író már tizennégy éves korában elküldte keleti témájú novelláit a Somogyi Néplapnak, akik - hatalmas meglepetést okozva ezáltal az írónak - le is közölték azokat. (néhány novellája itt is megtalálható a Novellái menüpontban, ajánlom őket mindenkinek, mert szuperek)

Az írót 1953-ban, bár gimnáziumba jelentkezett, mégis a Kaposvári Cukor és Édesipari Technikumba vették fel, ahol aztán a töpörtyűs pogácsából érettségizett.

Már gyermekkorában is sokat olvasott, különösen kedvelte Karl May arab témájú műveit. Talán ennek köszönhető, hogy az egyetemen is arab szakra jelentkezett. A kezdeti nehézségek azonban súlyosabbnak bizonyultak a vártnál, ezért átjelentkezett mongol szakra. (Utólag megjegyzem: szerencsére.)

Leslie L. Lawrence mindig maga köré tesz néhány relikviát, mikor ír, hogy átérezze a keleti hangulatot.

Lőrincz L. László a versírással is megpróbálkozott, még nyolc évesen. Művei egy lányhoz szóltak, de nem arattak nagy sikert. az író azóta sem nyúlt versekhez. :) 

Az író Mongóliában töltötte a legtöbb időt az idegen országok közül, összesen kb. 3 évet!

Szívéhez legközelebb első regénye, a Sindzse szeme áll.  

Már több száz tudományos cikk állt a háta mögött, mikor megírta első regényét. A könyv témája egyértelmű volt számára: meg szerette volna ismertetni, szerettetni az emberekkel azt a világot, amelyért ő maga is rajongott. Eredetileg útikönyveket szeretett volna írni, de hamar rájött, hogy azoknak a történeteknek már lejárt az ideje. Írt ifjúsági regényeket, és fantasztikus történeteket is, de az igazi sikert a Leslie L. Lawrence-könyvek hozták meg számára.

Az író önmagáról, regényeiről:

„Kutató vagyok, kelet-kutató, aki úgy próbálja megismertetni a keletet az olvasókkal, hogy regényeket ír. Azon országok háttéranyagát felhasználva írok izgalmas és szórakoztató könyveket, amelyeket jól ismerek.”

   „A regénytémák maguktól választódnak ki. Az ember sok szakkönyvet olvas, sok ismeretterjesztő könyvet olvas, és mindig beugrik valami izgalmas probléma, amiből érdekes dolgot lehet csinálni.”

      „Sok igazi nagy mesterem volt pl. Karl May. Amikor gyerek voltam, és Karl Mayt olvastam, akkor egyszerűen már azért evett a fene, mert tudtam, hogy ebben is szerepel valaki, akiről úgy vártam, hogy már előjöjjön.”

   „Büszke vagyok, hogy a regényeim az egyetemi tanártól, orvosprofesszortól kezdve a segédmunkásig, vidéki paraszt bácsiig szólnak. Ez nagyon kellemes dolog. Ez azt mutatja, hogy a történetek olyan színvonalon íródnak, hogy meg tudja érteni őket mindenki, de sokat lehet belőlük tanulni.”